Az akrofóbia (más néven magaslati félelelem, illetve „tériszony”, bár ez utóbbi a nyílt terektől való félelmet is jelentheti) a görög akraszóból származik, és sziklát vagy csúcsot jelent.
Az akrofóbia akkor lép fel, ha az ezzel küszködő ember hegyekbe, toronyba, sokadik emeletre, hidakra, vagy egyszerűen az erkélyre megy, illetve létrára mászik
Ez a fóbia gyakran halálfélelemmel párosul, és olykor repülőn is pánik léphet fel.
Az akrofóbia tünetei lehetnek: szívdobogás, szédülés, izzadás, mellkasi fájdalom, az ún. „lehúz a mélység“-érzet. Az akrofóbia gyógyítható gyógyszeres kezeléssel, pszichoterápiával is.
A tériszonytól szenvedő emberek természetellenesen erős félelmet éreznek a magasságtól, illetve a magasból a mélységbe való letekintéstől. Miközben mások élvezik a magaslati kilátást, a tériszonyosok szédülnek, verejtékeznek és a szívük kalapál. Néhányuknál már akkor jelentkeznek a tünetek, ha felmásznak pár fokot egy létrán. Azonban megfelelő kezeléssel a fóbia általában kordában tartható.
Mi is a tériszony?
Tériszonynak vagy akrofóbiának nevezzük a talajtól való bizonyos mértékű eltávolodáskor jelentkező félelmet. Egyénenként változó, hogy a tünetek mennyire kifejezettek és mekkora magasságtól kezdenek jelentkezni. A tériszony a specifikus fóbiák közé tartozik. A fóbiák olyan félelmi zavarok, amelyek bizonyos helyzetekhez vagy tárgyakhoz kötődnek. A tériszony nem ritka jelenség. Sok ember érzi úgy, hogy kimegy a lábaiból az erő, ha nagy magasságból a mélybe pillant. Egy bizonyos mértékben tartani a magasságtól az ember veleszületett tulajdonsága, ami védelmét hivatott szolgálni. Bizonyos életkortól már a kisbabákban is kialakul a szakadékoktól való természetes félelem. Ezt olyan kísérletekben vizsgálták, ahol szakadék fölé olyan üveglapot helyeztek, amelyen veszélytelenül átkelhettek volna, ám a kisgyerekek vonakodtak átmenni a szakadék fölött. A magasságtól való normális mértékű félelem tehát a túlélésünket szolgálja. Néhány embernél azonban a félelem olyan méreteket ölt, hogy képtelenek például átmenni egy hídon, akár gyalogosan, akár járművel. Ha a félelem irracionálisan erős, és az életminőséget is rontja, akkor már kórosnak tekintendő, ilyenkor már tériszonyról, fóbiáról beszélünk.
Természetes félelem vagy kóros állapot? Hol kezdődik a tériszony?
Nagy magasságban szédülni természetes jelenség. Ha bizonyos mértékben eltávolodunk a talajtól, a szemünknek nehéz a távolban fix pontot találnia. Szemeink folyamatosan mozognak a fix pont után kutatva, picit a fejünk is meging. Mindezzel egy időben az agyunk arról kap jelzést, hogy a lábunk alatt szilárd talaj van. A szemeink és lábaink tehát mást érzékelnek. Az agyunkba érkező ellentmondásos jelek szédülést idéznek elő. A szédülés tehát a potenciális veszélyt jelzi, amely a szakadékhoz közeledve fenyeget. Azoknál, akiknek tériszonyuk van, a szédülés mellett olyan erős fizikai tünetek is jelentkeznek, mint a verejtékezés, a heves szívdobogás, és a félelmük elviselhetetlenné fokozódik.
Milyen tünetekről ismerhető fel a tériszony?
A tériszonyra jellemző az irracionális mértékű félelem a magasságtól, illetve a mélységtől. A tériszonyosok számára a talajtól való eltávolodás annyira elviselhetetlen, hogy kerülik az ilyen szituációkat. A félelmetes helyzetekben fizikai és pszichés tünetek jelentkeznek náluk. A specifikus fóbiák tipikus fizikai jelei közé tartozik többek között a légszomj, az izzadás, a remegés, a heves szívdobogás, mellkasi diszkomfortérzés, és szájszárazság. A pszichés jelek közé tartoznak a félelmetes gondolatok, amelyek akár halálfélelemig is fajulhatnak. A tériszonytól szenvedők rettegnek attól, hogy elveszítik egyensúlyukat és félnek attól, hogy lezuhanhatnak. Sokan számolnak be olyan érzésről, mintha a mélység lefelé húzná őket.
A tériszony kezelése
A specifikus fóbiák pszichoterápiával kezelhetők. A szakértők elsősorban a kognitív viselkedésterápia keretében végzett expozíciós terápiát ajánlják. Aki a tériszonyt le akarja győzni, annak le kell küzdenie félelmeit, ehhez pedig szaksegítséget kell kérnie. A pszichoterapeuta támogatása mellett a pácienst a számára félelmetes szituációnak teszik ki – tériszony esetében ezt virtuálisan szimulálhatják is. A páciens megéli, hogy félelmei nem válnak valóra és így félelme fokozatosan csökken. A szervezet ugyanis a félelmi reakciókat nem képes tartósan fenntartani. A félelmetes szituációval való ismételt találkozások révén a páciens megtanulja legyőzni a félelmét. A terapeuta megtanítja a páciensnek, hogy hogyan viselkedjen a rettegést keltő szituációban, mit tehet a pánikroham ellen, például hogy hogyan tud megnyugodni légzőgyakorlatok segítségével.
Sokan azonban nagyon sokáig várnak a segítségkéréssel, és inkább kerülik a magasságot. Az elkerülés által azonban a félelem egyre erősebb lesz. Nem egy, nagyon súlyos tériszonyban szenvedő ember képtelen a létra második fokára is felmászni, hogy például kicseréljen egy villanykörtét. Ha a félelem eluralkodik az életük felett, néhányan alkohollal, drogokkal vagy gyógyszerekkel próbálják megnyugtatni magukat. A pszichoterapeuta segítségével ki lehet lépni ebből az örvényből. Minél korábban kezdik meg a tériszony kezelését, annál nagyobb az esélye annak, hogy a páciens félelmek nélkül élhesse az életét.
Akrofóbiával együtt lehet élni, amennyiben mégis zavarja, forduljon bizalommal budapesti pszichológusokhoz. Pszichológiai rendelő Budapest.
pszichológiai rendelő Budapest
Pszichológus Budapest.