Aki járt már pszichológusnál az biztosan tudja, hogy a lélekgyógyászat is diagnosztikával kezdődik. Annyi eltérés van az általános gyógyászati gyakorlattól, hogy az első ülés alkalmával el kell dönteni a feleknek, hogy képesek-e együttműködni. Amennyiben az egyik fél antipátiával viseltetik a másik iránt az megállítja a folyamatot és a kezelés nem mehet végbe, új szakembert kell keresni. Gondoljunk bele, amennyiben viszolygunk valakitől, nem tudunk megbízni benne, akkor miként lazulunk el annyira, hogy beengedjük féltett titkaink, gyengeségeink legmélyébe? Márpedig e nélkül egy terápia, egy tanácsadás mit sem ér.
Az első előtti lépés a gyógyulás vagy önsors javítás irányába az elszánás. Aki nem tökéli el magát, nincs meg benne a javítás, javulás szándéka, az az akaratát sem fogja tudni latba vetni az ügy érdekében. A lélek márpedig csak akarattal gyógyítható, változtatható. Ezért nem fogadják a pszichológusok azoknak a jelentkezését, akik családtagjuk helyett vagy barátaik ügyében kívánnak eljárni. A páciensnek késznek kell lennie, nyitnia kell a folyamatra, azaz önként és elszántan kell elindulnia a gyógyulás útján. Ennek első megnyilvánulása, hogy felemeli a telefont és hajlandó elmenni egy pszichológushoz.
Jó esetben a felek képesek elfogadni egymást, ekkor indulhat a probléma gyökerének felfejtése. Van, aki azonnal tisztában van azzal, mi bántja, teszi boldogtalanná az életben. Azonban többen vannak olyanok, akik csak a tüneteket érzékelik és fogalmuk sincs arról, mitől szoronganak, görcsölnek – akár konkrét fájdalmakat is érezve. Az anamnézis (előélet) felmérése során a jó szakember visszatereli az időben páciensét és egészen korai traumák nyomát is képes felhozni a tudat legmélyéről. Sokan nem gondolnák, de az emberi psziché 3 éves korra már kialakul. Olyan korán, amikorra képtelenség visszaemlékezni. Mégis, a sorsát alakító traumák jó részén már átesik az ember, pl. szeparációs szorongás, amikor túl korán választják el az anyától a gyermeket. Az ilyen korai traumából alakulhat ki az indokolatlan féltékenység, a társfüggőség és egyéb – a felnőtt életet megkeserítő – anomáliák. A feltáró szakasz a probléma mélységétől és bonyolultságától függően változó, előre megjósolhatatlan, hogy mikor kerül felszínre.
A diagnosztika után következik a terápiás vagy tanácsadási szakasz. Ebben a kliens a felismerések függvényében egyre jobban kiismeri magát saját érzelmi rendszerében és aktívan képes közreműködni saját gyógyulásának érdekében. Rájön ok, okozati összefüggésekre, detektálja a rossz működéseket és aktívan képes ezek kivédésén dolgozni. Előrehalad az önismeretben is, így elkerülheti azokat a negatívan visszaható helyzeteket, melyekben korábban saját maga is részt vett. A terápiás folyamat sosem zárul le végleg, hiszen amíg az ember életben van, mindig lesznek olyan tényezők, amikkel meg kell küzdeni vagy amiken lehet javítani. Az emberi lelket is edzeni, tréningezni kell, mert ahogy a test, úgy a psziché sem változatlan. Nem egy szobor, ami az örökkévalóságot tükrözi, épp ellenkezőleg, folyamatosan változó, alakuló, jobban vagy kevésbé formálható terület.