A féltékenység olyan érzelem, mely vélt vagy valós harmadik fél ellen irányul saját érdek vagy érzelem óvása érdekében. Az indokolatlan féltékenység kóros állapotot – egyfajta téveszmét vagy rögeszmét feltételez. A féltékenység jelentősen megterhelheti a benne szenvedő vagy párja részéről a párkapcsolatot. Ha munkahelyen következik be, folyamatosan mérgezi a munkahelyi légkört, ami előbb, utóbb konfliktus kirobbanásához vezethet. A kórós és indokolatlan féltékenység kezelésének érdekében forduljon bizalommal pszichológushoz.
Szélsőséges féltékenység (pl.: Othello-szindróma) mögött meghúzódhatnak korábbi kapcsolatok rossz tapasztalatai, de sokszor az érzelmi örvények inkább gyermekkori eredetűek: a szülőkkel kapcsolatos korai elhagyottság- vagy becsapottság újraélései a szerelmi kapcsolatokban. Beindíthatja önbizalomproblémánk, de akár a feldolgozatlan testvéri rivalizáció is, ami mögött a kínzó vágy rejlik, hogy egy hozzánk közel álló személy figyelme és szeretete kizárólagosan ránk irányuljon.
A jó féltékenység
A féltékenységnek van egy egészséges szintje, amely a stabil kapcsolat védelmét szolgálja. Természetes jelenség, hogy vigyázunk a párunkkal való szövetségre, hiszen a hosszú távú elköteleződéshez, vagy a gyermekek közös felneveléséhez szükséges a kizárólagos odaszentelődés.
A féltékenység akár fel is pezsdítheti a kapcsolatot, fokozhatja az intimitást és a vágyat. Kihozhatja a párokból a jó tulajdonságaikat, hiszen „versenyhelyzetbe” kerülnek, meg kell küzdeniük a riválissal. A „jó” féltékenység esetében újra átéljük, mennyire ragaszkodunk a másikhoz, mennyire szépnek és vonzónak találjuk őt. Megerősödünk a választásunkban, hogy jó pasit/csajt választottunk, aki másoknak is tetszik, büszkék lehetünk rá.
A féltékenység sokszor azonban más forrásból táplálkozik, mint a természetes szerelemféltés. Lássuk a “nem indokolt” féltékenység 3 típusát, amikor a hátterben valójában az egyik fél pszichés problémái húzódnak meg.
A birtoklásból eredő féltékenység: “az enyém vagy”
Egyik torz formája a féltékenységnek, amikor valaki totális kontrollt szeretne gyakorolni a másik felett. Ellenőrzi minden lépését, tudni szeretne minden percéről: hol van, mit csinál, mit eszik, mit gondol éppen. Az ilyen ember hajlamos átlépni a privát zóna határát is, megszállottan követi a másik facebookozását, megszerzi jelszavait, belép a levelezésébe. A birtoklás számára a legfontosabb: „ő az enyém”, „csak nekem legyen csinos”, „mindent tudnom kell róla”. Minden olyan időmorzsa, amivel a másik „nem tud elszámolni”, azonnal féltékenységre ad okot. A másik oldalon azonban látnunk kell, hogy csupán egy dependens és önalávető személyiség képes elviselni ezt a fajta birtoklást.
Szélsőséges esetben a „féltett” fél előbb-utóbb szabadságharcot indíthat el, akár ki is lép a kapcsolatból. Ilyenkor a féltékeny társ önigazolást nyer: hiszen ő „megmondta” hogy ez lesz. Jobb esetben a „féltő” fél azonban a késztetés ellenére, hogy minden felett kontrollt gyakoroljon, képes uralkodni magán, és a párok meg tudják beszélni, kinek milyen szabadságra van szüksége. Akárhogy is van, ettől az állapottól valójában mindkét fél szenved: az is, akit korlátoznak és az is, aki korlátoz.
Kisebbrendűségi érzésből eredő féltékenység: “nem vagyok elég jó”
Ha valakinek önbizalomproblémái vannak, akkor folyamatosan összehasonlítja magát másokkal, és általában alul marad. Párkapcsolatában sem elégedett magával, sokat gondolkodik azon, hogy vajon egy másik nő/férfi hogyan tetszene a párjának, vajon szívesebben választana-e egy szebb, soványabb, magasabb, izmosabb partnert. Mivel alapvető élménye/önmegélése hogy ő „nem elég jó”, ezért azt feltételezi, hogy partnere szerint sem elég jó, ezért egy „jobb” bármikor kitúrhatja a helyéről.
Féltékenykedésével valójában partnere folyamatos visszajelzését szomjazza, külső megerősítésre vágyik. Ha párja megnéz valakit, vagy csak tetszik neki egy színésznő az újságban, ez máris elég okot ad a maró féltékenységre. Leginkább a féltékeny fél szenved az állandó önbizalomhiánytól, de a kedvesének sem könnyű lépten-nyomon azt bizonygatnia, hogy párja igenis tetszik neki, ezért választotta őt.
A féltékeny fél oldalán tehát a saját szerethetőségébe vetett hit hiánya mellett, az intim kapcsolatokkal szembeni bizalmatlanságot is megtalálhatjuk. A hosszú távú kötődés kialakulásával bár egyre nagyobb biztonságban fogja érezni magát a párja mellett, de a kényszeres késztetése, hogy állandóan összehasonlítgassa magát a feltételezett riválisokkal, nem szűnik meg, amíg magával nem békül ki.
Ha magunkból indulunk ki: “mennyi jó pasi/csaj van még”
Ha őszinték vagyunk magunkkal, belátjuk, hogy sokszor azt feltételezzük a párunkról, ami éppenséggel bennünk zajlik. Kérdezgetjük párunkat, hogy „szeretsz még?” miközben éppen mi bizonytalanodtunk el saját érzésinkben. „Biztos megtetszett valaki” – mondjuk, miközben éppen nekünk tetszett meg valaki. Ha flörtölünk valakivel, vagy felkavar egy találkozó a volt párunkkal, akkor otthon féltékenykedni kezdünk. Mivel megfordul a fejünkben a félrelépés gondolata, ezért feltételezzük, hogy az övében is megfordulhat, és előre reklamálni kezdünk. Az egész azonban meglehetősen tudattalanul játszódik le.
Különbség a férfi és női féltékenység között
Figyeljük tehát a vádaskodásainkra adott reakcióit, és próbálunk biztosítékokat gyűjteni, hogy nem lépett félre. Ez a jelenség nem olyan ritka, és nincs is vele semmi baj, ha tetten érjük magunkat. Ilyenkor ugyanis saját lelki történéseinket vetítjük bele, projiciáljuk a párunkba, tehát úgy keresünk biztosítékot a hűségére, hogy éppen mi magunk nem vagyunk teljesen „ártatlanok”. Jól ismert jelenség azonban, hogy amit az ember magának megenged, megbocsát vagy természetesnek tart, ha a partner teszi, elviselhetetlenül rosszul tud esni.
Próbáljuk tehát meglátni, mikor szól a gyanú rólunk! Érezzünk rá, hogy a gyanú hozzánk tartozik, bár mi a másikat gyanúsítjuk hűtlenséggel. Ez sokszor persze nehéz, mert ha féltékenyek vagyunk, akkor egy ártatlan jelet, jelenetet is már eleve megcsalásnak, a megcsalás bizonyítékának látunk. Próbáljunk ilyenkor megállni egy pillanatra és feltenni egy másik szemüveget, amelyen keresztül talán megláthatunk más kézenfekvő értelmezéseket is.
Ha ilyen panaszok gyötrik, keressen fel bennünket budapesti pszichológiai rendelőnkben. Pszichológiai rendelő Budapest.
Pszichológiai rendelő Budapest.