A machiavellizmus -t széles körben Niccolò Machiavelli olasz reneszánsz diplomata politikai filozófiája alapján határozzák meg.

Niccolò Machiavelli (Firenze, 1469. május 3. – Firenze, 1527. június 21.) itáliai író, filozófus, politikus, korának egyik legnagyobb hatású gondolkodója. Neve összefonódott a reneszánsz Firenzével és a gyakorlati politizálással.

A machiavellizmus személyiségjegyei

Mivel a probléma névadója egy közismert politikus, így érdemes ebből a szempontból rátekinteni a problémára. Politikai szempontból a haszon-, szövetséges- és tömegtámogatás szerzés a legalapvetőbb motívumok, melyek a politikai aktor számára fontosak. A hasznot a gazdasági szempontok döntik el, de a barátságot és a tömegek befolyásolását a pszichológiai alkat.

Ha a társadalmat, az következő szempontok szerint csoportosítjuk; Nyitottság, Lelkiismeretesség, Extraverzió, Barátságosság és Neuroticitás, akkor e szerint a magas fokú machiavellista egyénekre alacsony Lelkiismeretesség és Barátságosság, viszont magas fokú Neuroticitás jellemező. A neurocitás szorongás, fóbiák, pánik, stb. tűnet együttesek adják. Tehát, aki leginkább ide sorolható az lelki alkatát tekintve inkább gátlástalan, barátságtalan, valamint bizalmatlan és paranoid. Csökkent hajlamot mutatnak az együttműködésre, a proszociális viselkedésre és a normakövetésre. Az alacsony fokú Barátságosság előnye a machiavellista egyének szempontjából az lehet, hogy könnyebben követik kizsákmányoló, öncélú stratégiájukat, valamint a bizalmatlanságuk okán kisebb valószínűséggel esnek áldozatul más csalók esetleges támadásának is.

A magas fokú machiavellizmus alacsony mértékű Lelkiismeretességgel jár együtt, míg az alacsony fokú machiavellizmussal jellemezhető egyének ugyanezen a dimenzión magas értékeket érnek el. Azaz a machiavellista egyének kisebb mértékű felelősségtudattal rendelkeznek, kevésbé élnek szervezett és pontos keretek közé igazított életet. Ugyanakkor előnyük is származik az alacsony fokú Lelkiismeretességből, mégpedig a rugalmasság és a gyors alkalmazkodókészség. Az említett tulajdonságok igen fontosak, hiszen a mások kizsákmányolásán alapuló machiavellista stratégia számtalan váratlan helyzetet von maga után, melyhez a flexibilitás elengedhetetlen. Például egy machiavellista könnyedén köt szövetséget régebben halálos ellenségével és nem érzi ellentmondásosnak.

A magas fokú machiavellizmust mutató egyének magas Neuroticitással jellemezhetőek, mely azt jelenti, hogy az egyének egy adott konfliktushelyzet esetén magas distresszt, intenzív érzelmeket élnek át, hamarabb kibillennek lelki stabilitásukból és könnyebben elveszítik higgadtságukat, mint alacsony fokú machiavellizmussal rendelkező társaik. Ez azért előnyös számukra, hiszen érzékennyé és éberré teszi őket az esetleges veszélyekkel szemben, melyek, figyelembe véve önző stratégiájukat, nagy eséllyel gyakran okoznak problémát számukra.

Érzelmi sík

A kutatások e témakörön belül nagy jelentőséget tulajdonítanak a machiavellista személyiségre jellemző emocionális függetlenségre, érzelmi hidegségre. Mivel racionálisan közelítik meg a dolgokat, nem érinti meg őket az események emocionális tartalma. Ez az érzelmi eltávolítás egy olyan védekező mechanizmust jelent számukra, mely érzelmileg megterhelő, esetleg fájdalmas történések mellett is képessé teszi őket a nyugodt és racionális gondolkodásra és cselekvésre (Smith & Mackie, 2004). Egy magas machiavellizmussal jellemezhető személy mindig előre gondolkodik, majd ezt követően cselekszik. Az interperszonális kapcsolataikban is megfigyelhetjük az érzelmi távolmaradást, egyfajta melegséghiány jellemzi őket.

Egy machiavellista személy saját kapcsolataiba fektetett érzelmeinek mértéke alacsony. Ez azért fontos, mert a machiavellista személyek, ha érdekük fűződik hozzá, akkor habozás nélkül kihasználják társaikat személyes céljaik megvalósítása érdekében. Viszont ha érdekeik miatt szükséges, akkor képesek normakövető módon is viselkedni és alkalmazkodni a csoport érdekeihez. Ez azonban a háttérben nem érzelmi, hanem érdek motívumokkal jellemezhető.

Kétség sem fér ahhoz, hogy a machiavellisták rendkívül jól manipulálnak másokat, azonban félnek attól, hogy ők is manipuláció áldozatává válhatnak, ezért nagyon nehezen alakítanak ki bizalmi kapcsolatokat. Azon túl, hogy mindenkiben kételkednek, a legrosszabbat feltételezik mások belső motivációját illetően

A machiavellisták úgy vélik, hogy az élethelyzetek döntő részét a külső tényezők befolyásolják. Ennek értelmében sikerességüket és kontrollérzetük mértékét is külsőleg értékelik, így a vagyon, a befolyás és a státusz határozza meg elégedettségüket.

Szocializációs szempontok

A szocializáció azt is lehetővé teszi, hogy társakkal való együttműködést alakítsunk ki. Ez alapján, ki tudjuk következtetni a cselekedeteiket. A társas érintkezéseink és saját reakcióink közben folyamatos megfigyeléseket teszünk a mentális állapotokra vonatkozólag. Ezáltal könnyebben alakulhat ki sikeres kooperáció egy csoporton belül. Másrészről az eredményes megfigyelés ahhoz segíthet hozzá, hogy másokhoz képest előnyösebb helyzetbe kerüljünk, adott esetben manipuláljunk másokat saját céljaink érdekében, olyan elvek és automatizmusok alkalmazásával, melyek egyéni tapasztalatok alapján működnek. Azaz, amennyiben képesek vagyunk „belelátni” mások fejébe, akkor előre detektálhatjuk a következő lépését, így kiválaszthatjuk a saját megfelelő válaszunkat. Ezáltal saját reakcióinkat oly módon tudjuk megválogatni, hogy a másik fél azt tegye, amit mi akarunk.

A machiavellizmus része a Sötét Triádként emlegetett tünetcsoportnak is.

Pszichológiai rendelő Budapest,