A családterápia a pszichoterápia egyik olyan ága, amely családokkal és intim kapcsolatban élő párokkal foglalkozik. Manapság a pár fogalma valamint, az élettársi kapcsolat jóval szabadabban értelmeződik, mint a pszichológia hajnalán.

A családterápia a könnyebb és olajozottabb együttműködésért, a problémák, konfliktusok eredményesebb rendezéséért zajlik. A családtagok között kisiklott interakciók rendszerét igyekszik kordában tartani. Célja a folyamatos és kontrollált jó irányú folyamatok generálása, segítése. Az egyén és a közösség érdekeit hangolja össze, minél zökkenő mentesebben. A családot, mint egységet kezeli, ami támogató hátteret, biztonságot és boldogságot képes okozni az együtt élőknek, amennyiben harmóniára törekszenek benne.

A koncepció a családterápia hátterében, hogy a kliensek a problémáikat egyéni vagy családi gondnak ítélik-e meg. A család, családtagok bevonása a probléma megoldásába azért lehet hasznos, mert bizonyos őskonfliktusok a szülő – gyerek viszonyból eredhetnek.

A család, családtag bevonása a terápiás ülésen való részvétellel történik meg. A családterápia sikeres volta bebizonyosodott hiszen; nincs olyan pszichológiai probléma vagy emberi kapcsolat, ami ne lett volna megközelíthető ebből az irányból is.

A családterápia annyiban nagyon hasonlít a többi pszichoterápiás formához, hogy ugyanúgy rendszeres ülésekre van szükség a folyamán, ahol az esetek túlnyomó részében az összes családtag megjelenik.

A családokat a klasszikus módszer alapján két családterapeuta vezeti, a legoptimálisabb esetben egy férfi és egy nő, így a család férfi és női oldala is kellő képviseletet kap.

Minden terápiás ülés 1,5 óra (90 perc), amelyben 1 óra után 10 perces szünetet tartanak. A terapeuták ekkor négyszemközt megbeszélik az ülés alatt történteket: milyen összefüggésekre jöttek rá, mit jeleznek vissza a tagoknak és milyen összekötő gyakorlatot kérnek tőlük.