A felnőtt pszichodiagnosztika egy olyan folyamat, amely feltárja azokat az okokat, okozatokat, melyek a páciens életét megnehezítik.

A pszichodiagnosztika végeztével képes a pszichológus megállapítani, milyen probléma áll fenn és milyen kezeléssel érdemes próbálkozni az életminőség javításának érdekében.

A pszichodiagnosztika ezközei

A pszichológus legelőször kikérdezi a klienst, miféle problémával vagy problémákkal küszködik. Ezek után tér rá az anamnézisre, amely a múltban gyökerező problémák tényszerű rögzítése. Ilyen lehet egy-két gyermekkori trauma vagy egy csecsemőkorra visszavezethető, édesanyától hallott beszámoló. Például tudhat arról a felnőtt, hogy születésekor oxigén hiányos állapotba került, vagy hogy koraszülött volt.

Az anamnézist követően egy explorációs beszélgetés következik, amely olyan társalgás jellegű irányított kikérdezés, amely adott esetekben az anamnesztikus adatokra is visszakérdez, visszatér. Eközben feltárja a páciens életkörülményeit, tárgyi és társas kapcsolatainak mennyiségét és minőségét, azaz a személyiség körülhatárolása történik. Egy adott probléma feltárásához az ezzel kapcsolatos információkat célzottan gyűjteni kell.

Strukturált interjúra akkor lehet szükség, ha a problémát az egyén szubjektív tapasztalatai és az azokhoz fűződő élmények és érzések mentén könnyebb megközelíteni. A szakemberek interjúvázlat alapján kezdik el, amelyben az érinteni kívánt területek megközelítése a cél. A kérdések nem teszt jellegűek, a beszélgetés alakíthatja őket, sorrendjük rugalmas, sőt, a beszélgetés során új kérdések merülhetnek fel, illetve bizonyos fokig a téma is elkanyarodhat a kezdeti céltól.

Heteroanamnézisre azaz rokonok, hozzátartozók kikérdezésére főleg gyermekdiagnosztikában van szükség.

A megfigyelésre mint módszerre folyamatosan szükség van a pszichodiagnosztikában, mivel a páciens nem mindig veszi észre magán a tüneteket. Például, ha valaki beszélgetés közben folyamatosan rázza, rezegteti a lábát nincs tudatában annak, hogy tikkel, vagy éppen köhög, köszörüli a torkát, fogdossa a saját fülét, stb. ezek mind tünetek vagy a tikknél maga a betegség is lehet.

A megfigyelésnek önmegfigyelés formájában is hasznát veszik a terápia során a felek. Például a pszichológus abba az irányba tereli a páciensét, hogy számoljon be arról, hogy egyes napokra lebontva mennyiszer követi el azt a hibát ami a problémájának tünete. Ezekben az esetekben a tendenciák illetve a kivédő mechanizmusok alapján lehet rájönni megoldási lehetőségekre. Ez természetesen egyénenként változik. Ami az egyiknél működik, a másiknál nem biztos, hogy beválik.

A tesztek, tesztelés is hozzátartozik a folyamathoz, ha szükség van rá. Amikor a pszichológusban megfogalmazódik nagyjából a szenvedő diagnózisa, de nem tudja még pontosan eldönteni, hogy konkrétan melyik besorolásba tartozik, segítségül tesztet vehet fel.

Tesztek

  • Intelligencia tesztek (pl. MAWI, IST, RAVEN stb.)
  • Speciális képességeket vizsgáló tesztek (pl. a PIERON teszttel a figyelmi teljesítményt mérik)
  • Személyiség tesztek (pl. Rorschach teszt, TAT, CPI stb.)

A tesztek kipróbáltak, gyakorlatilag csalhatatlanok, statisztikailag szinte 100%-ban igazoltak.  Értékelésük is ezen alapszik, a statisztikák mindig visszaigazolják az eredményt. A tesztelés végeztével a pszichológus vagy igazolja a feltételezését vagy megkapja a korrekt diagnózist.

Minden tesztnek meg kell felelnie a következő kritériumoknak:

  • Használhatóság: a befektetett erő, energia és pénz arányban álljon az eredménnyel.
  • A tesztek értékelésénel segítségül hívjuk a különböző statisztikai módszereket.(pl.: korreláció számítás stb.)
  • Megbízhatóság (reliabilitás): a teszt megismétlése után is ugyanolyan vagy nagyon hasonló eredményeket kap a szakember.
  • Érvényesség (validitás): a tesztek valóban azt mérik-e, amit mérni szeretnének velük.

A pszichodiagnosztika végeztével rendelkezésre állnak azok az információk melyek alapján elkezdődhet a tanácsadás vagy terápia.