A hiperaktivitást a köznyelv gyakran a rossz gyermek szinonimájának tartja, pedig korántsem erről van szó. Egyáltalán nem minden rosszalkodó gyermek hiperaktív. Hiperaktivitás, amikor a gyermek figyelme és energiája nincs kontroll alatt. Túlmozgásos, dekoncentrált, nehéz bevonni folyamatokba.
A kórkép teljes neve – figyelemhiányos hiperaktivitás zavar – már többet elárul a probléma valós jellegéről. A hiperaktivitás tünetegyüttesét elsőként Hoffman írta le, még az 1840-es években, majd 1902-ben G. Still „moral dyscontrol” szindróma néven jegyezte le. Későbbiekben „minimal brain damage”-nek is nevezték ugyanezt, feltételezve, hogy minimális agyi károsodások állnak a probléma hátterében. Ezt a további vizsgálatok azonban nem támasztották alá, az esetek többségében nem sikerült kimutatható eltérést igazolni az agyban. Jellemzően az első tünetek kisgyermekkorban kezdődnek, megnehezítve az óvodai beilleszkedést, de a súlyosabb problémák a beiskolázással jelentkeznek. Többnyire nevelési tanácsadók, házi gyermekorvosok irányítják szakrendelésre a problémás gyerekeket.
A hiperaktivitás, pontosabban a figyelemhiányos hiperaktivitás zavar a magasabb szintű mentális folyamatokért az úgynevezett végrehajtó funkciókért (tervezés, cselekvésgátlás, végrehajtás, ellenőrzés, és rugalmas alkalmazkodás) felelős agyi területek eltérő működésére visszavezethető, neurológiai jellegű tünetegyüttes összefoglaló neve. Az angol nevéből rövidítve (attention deficit hyperactivity disorder) ADHD-nak is szokás nevezni, továbbá ismert a hiperkinetikus zavar elnevezése is. Nem annyira betegségnek, inkább állapotnak tekinthető, amely végigkísérheti az érintett egész gyermekkorát, sőt, a problémák egy része felnőttkorban is megmaradhat. Legjellemzőbb vonásának az impulzivitást, a viselkedéskontroll zavarát tekintik, a figyelemzavar és a hiperaktivitás, vagyis a motoros nyugtalanság mellett. Meglehetősen gyakori, becslések szerint az iskolások között a 10 százalékot is elérheti az érintettek aránya. Közöttük a fiúk nagyobb arányban fordulnak elő.
A hiperaktivitás okai
A figyelemhiányos hiperaktivitási zavar okai nincsenek teljesen tisztázva. Felmerült az öröklődés szerepe, de szülési sérülés, idegrendszeri funkcionális éretlenség, valamint környezeti, szociális, családi okok és kiemelkedően erős stresszhatás is lehet a tünetegyüttes hátterében. Legvalószínűbb, hogy ezek közül több körülmény együttes hatása hozza létre az ADHD-t.
A hiperaktivitás tünetei
Másik fontos alaptünet a hiperaktivitás. Folyamatosan nyüzsögnek, „izegnek-mozognak”, nyugtalanok, többnyire fegyelmezetlenek, impulzívak. Ezért és fejletlenebb mozgáskoordinációjuk miatt több baleset éri őket. A szociális normákat képtelenek betartani. Nem tudnak várni, mások mondandójába vágnak, sokat beszélnek spontán is, ilyenkor túl hangosak, összességében nehezen kezelhetőek. Mindezek miatt közösségekbe beilleszkedésük nehézkes, sokszor sikertelen, az iskola támasztotta követelményeknek gyakran képtelenek megfelelni. Érzelmileg többnyire labilisak, gyakoriak a dühkitörések, a beilleszkedési problémák miatt a közösség gyakran kirekeszti őket, ez önértékelési problémákhoz vezethet, mely végül öngerjesztő folyamatként tovább rontja a tüneteket.
A gyermeknek nehézségei vannak a figyelem fenntartásával illetve a feladatra koncentrálással, viselkedésére a szertelenség, a kontroll hiánya, a gondolkodás nélküli cselekvés (impulzivitás) jellemző. Örökmozgó, akinek a teljesítményét a folytonos motoros nyugtalanság, aktivitás, tanulási és viselkedési zavarok, a szabályok elutasítása akadályozza. Fontos kitétel, hogy a tünetek több helyzetben is, például a családban és az óvodában vagy iskolában egyaránt jelen vannak. A figyelemhiányos hiperaktivitást többnyire csak iskoláskorban diagnosztizálják, mert ezzel a tünetegyüttessel az érintett gyermek különösen nehezen illeszkedik be az iskola rendjébe. Ugyanakkor a viselkedési zavarral foglalkozó szakemberek szerint legtöbbjüknél már kétéves korban, sőt, bizonyos jelekből már csecsemőkorban is megállapítható lenne, az átlagosnál nagyobb aktivitási szint és az óvatosság hiánya miatt. Jellemző, hogy az ADHD-s gyerekek jóval gyakrabban szenvednek balesetet a kortársaiknál!
A figyelemhiányra utalhat, ha a gyerek figyelme szétszórt, nem képes kitartóan figyelni játékára vagy feladatára, ha nem figyel, amikor beszélnek hozzá, nem követi az utasításokat, gondatlan hibákat ejt tevékenysége közben, feledékeny, gyakran elveszíti a holmijait, és nem szívesen végez olyan dolgokat, amelyek koncentrált figyelmet, szellemi erőfeszítést igényelnek.
A hiperaktivitás, a magasabb mozgásigénynek jele lehet, ha nehezen képes kitartóan egy helyben ülni, fészkelődik, izeg-mozog, folyton elhagyja a helyét, ugrál, rohangál, nem tud kitartóan önállóan játszani, és feltűnően sokat beszél.
A szertelenség, az impulzivitás jele, ha nem várja meg a kérdés végét és már válaszol is, félbeszakítja, aki szól hozzá, ha nehezen bírja, ha várakoznia kell, és ha mérlegelés nélkül, önkontroll nélkül azonnal cselekszi, ami eszébe jut – például körülnézés nélkül kirohan az utcára, ha a túlsó oldalon meglátja a barátját.
A hiperaktivitás diagnózisa
Az ADHD esetében a diagnózis akkor állítható fel, ha több, a gyermek saját korcsoportjától eltérést mutató, figyelemzavarra, túlzott mozgékonyságra és impulzivitásra utaló tünet legalább fél éve tapasztalható. Nagyon fontos, hogy először szakorvosoknak komplex vizsgálatsorozattal ki kell zárniuk azokat a betegségeket, állapotokat, sérüléseket, amelyeknek a hiperaktivitáshoz hasonló tünetei (figyelemzavar, motoros nyugtalanság, tanulási zavar) lehetnek. Ilyen megnyilvánulásokat, viselkedési zavarokat okozhat például értelmi akadályozottság, iskolaéretlenség, diszlexia vagy más speciális tanulási zavar, pszichés kiegyensúlyozatlanság, depresszió is. Lehet a hátterében fel nem ismert érzékszervi károsodás, mint például nagyothallás, vagy akár szemészeti probléma is. Kiemelendő, hogy az ADHD kialakulásához idegrendszeri működésbeli eltérések járulnak hozzá, ezért el kell különíteni azokat az ADHD-hoz hasonlító viselkedéses problémákat, melyeket környezeti hatások eredményeznek: mint például nevelési problémák, jelentős iskolai leterheltség, vagy a gyermek életében bekövetkező negatív életesemény. A tünetek okainak precíz feltárását szintén szakorvosra érdemes bízni.
A hiperaktivitás kezelése
Az ADHD diagnosztikájában és kezelésében jellemzően több szakember vesz részt: gyermekpszichiáterek, klinikai szakpszichológusok, gyógypedagógusok, illetve egyéb segítő foglalkozású szakemberek. A kezelés legfontosabb eleme a személyre szabott, egyedi kognitív viselkedésterápia. A foglalkozás célja, hogy a gyermeket korának megfelelően segítsék az állapotával való lehető legjobb együttélésre; és gyakorlatokon keresztül megtanítsák a jellemző megnyilvánulások, viselkedéses problémák minél hatékonyabb uralására. Fontos, hogy a kezelésbe a szülők és családtagok is bevonásra kerüljenek. A szakemberektől felkészítést kapnak arra, hogy hogyan tudnak a lehető legtöbbet segíteni gyermeküknek. Jellemzően az ADHD tünetei az életkor előrehaladtával enyhülnek. Némely esetben azonban a tünetek felnőttkorban is fennmaradnak, ezért később, felnőttként is szükség lehet egyedi, önfejlesztő konfliktuskezelő tréningre, viselkedésterápiára.
Gyógyszeres kezelésre is sor kerülhet, de ezt minden esetben szakorvosnak kell elrendelnie alapos kivizsgálás után: a más helyzetekben szokásos stimulánsok, nyugtatók ugyanis nemcsak hatástalanok, hanem veszélyesek is lehetnek, ronthatják is a gyerek állapotát.
Gyermeke vizsgálatának érdekében budapesti pszichológus áll rendelkezésére.
Pszichológiai rendelő Budapest.
Pszichológiai rendelő Budapest.